Gyakran hallani, hogy a játékosokat különféle kategóriákba sorolják, mint például casual, hardcore, vagy éppen mid-core gamer. De vajon tényleg ilyen egyszerű ez? Az én esetemben sosem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy hova is tartozom. A játékaim és a játékhoz való hozzáállásom teljesen változó, és valószínűleg nem is illeszkedem egyetlen típusba sem.
Vannak napok, amikor órákra elmerülök egy-egy játék világában, néha akár 8-10 órán keresztül, ha van időm és valami igazán megfog. Máskor viszont hetekig rá sem nézek a játékaimra, és előfordul, hogy hiába van kedvem játszani, 10-15 perc után teljesen elmegy a kedvem. Nem mindig tudom megjósolni, mikor és mennyit fogok játszani, és ez teszi nehézzé, hogy egyértelműen besoroljam magam bármilyen kategóriába.
A játékkal töltött időm
Az idő, amit a játékokkal töltök, rendkívül változó. Amikor egy játék igazán megfog, képes vagyok több órát is eltölteni vele egyhuzamban. Például olyan játékok, mint a 7 Days to Die vagy legutóbb a The Crust, ahol első nekifutásra 11 órát játszottam, teljesen lekötnek, ha belekezdek egy hosszabb projektbe vagy küldetéssorozatba. Máskor viszont hetekig nem érzek semmilyen késztetést arra, hogy játszak, mert a munka vagy az egyéb hobbijaim, inkább lekötnek.
Nem gondolom, hogy ez szokatlan lenne, hiszen a játékkal való kapcsolatunk is lehet hullámzó, ahogy az élet más területei is. Ettől még nehéz egyértelműen besorolni magam. Casual gamer lennék, mert nem játszom folyamatosan? Vagy hardcore, mert ha belekezdek, órákra elmerülök?
Játékplatformok és preferenciák
Széles skálán mozgok, amikor a platformokról van szó: játszom mobilon, Nintendo Switchen, de leginkább PC-n. A PC az elsődleges választásom, mert itt találom meg azokat a játékokat, amelyek igazán közel állnak hozzám. Szimulációs, sandbox és túlélő játékok, mint például a Farming Simulator, American Truck Simulator, The Planet Crafter, Surviving the Aftermath, vagy SnowRunner. Ezek a játékok nagy szabadságot adnak, és lehetőséget kínálnak arra, hogy saját stratégiákat dolgozzak ki, anélkül, hogy másokkal kellene versenyeznem.
Azonban gyakran elrugaszkodom az egyes játékok történetétől vagy játékmenetétől, és saját szituációkat, történeteket találok ki. Például már a GTA San Andreas MTA szerverek megjelenése előtt magamban RP-ztem a GTA San Andreas-ban, miután elfogytak a küldetések. Hasonló módon, a SnowRunner játékhoz is szívesen kitalálok új történeteket és helyzeteket, így még izgalmasabbá téve az élményt.
A versenyzés sosem vonzott igazán. Sokkal inkább érdekel a játékmenet, a történet és a grafika. Számomra a játék az elmélyülésről, a felfedezésről és a saját szabályaim szerinti játékról szól. Ritkán követem a játékok híreit, bár ha egy fontosabb címről van szó, akkor azért figyelemmel kísérem a változásokat, és elolvasom a patch notes-okat.
Korai játékos élményeim
Már gyerekkoromban is fontos szerepet játszottak a játékok az életemben, és számos emlékem kapcsolódik ezekhez az élményekhez. Az egyik különleges emlékem az, amikor unokatestvéremmel játszottunk a Hard Trusk: 18 Wheels of Steel játékkal, és “váltó sofőrökké” képzeltük magunkat. Bár ez alapvetően egy single player játék volt, mi úgy alakítottuk át, hogy közösen élvezzük az élményt, mintha egy igazi csapatot alkotnánk. Ez az egyszerű, de kreatív megoldás különlegessé tette ezt a játékot számomra.
Szűk családi körben más játékok is nagy népszerűségnek örvendtek, és gyakran izgultunk azon, hogy ki tud túljutni egy-egy pályán a Mice Men, a HappyLand Adventures, a Lemmings, a Gobbo Teil, a Balloon Challenge, az Oilcap vagy éppen a Sokoban játékokban. Valójában, ha visszagondolok, valószínűleg több játékot tudnék felsorolni abból az időszakból, mint most – feltéve, ha eszembe jutnának a neveik.
Ezek az élmények mélyen meghatározták a játékokhoz való kapcsolódásomat, és a mai napig kellemes nosztalgiával gondolok vissza ezekre a közös pillanatokra.
Magányos játékosként
Leginkább egyedül játszom, de valójában nem is igazán keresek másokat közös játékokra. Szeretek elvonulni, és a saját tempómban élvezni a játékot. Számomra a játék egyfajta kikapcsolódás, ahol elmerülhetek a saját világomban anélkül, hogy másokhoz kellene alkalmazkodnom. Ez különösen igaz az olyan játékokra, ahol a szabadon alakíthatom a történetet vagy a játékmenetet, mint például a The Long Drive vagy a Big Ambitions.
Persze néha jó együtt játszani valakivel, de a közösségi aspektus sosem volt elsődleges számomra. A játék inkább egy eszköz arra, hogy kikapcsoljak, elmerüljek egy másik világban, és saját magam tervezzem meg a stratégiákat és döntéseket.
Elmélyülés és érdeklődés
Bár követem néhány játékom frissítéseit, nem vagyok megszállottja a híreknek és újdonságoknak. Szívesen olvasok patch notes-okat, de a stratégiákat és taktikákat szeretek magam kidolgozni. A játék számomra nem arról szól, hogy mások által kitalált módszereket kövessek, hanem inkább arról, hogy saját utat járjak be, és saját tempóban fedezzem fel a játékokat.
Összegzés: Milyen típusú gamer vagyok?
Azt hiszem, ha besorolást kellene találnom, talán valahol a casual és mid-core gamer között helyezkedem el. Van, hogy órákra képes vagyok belemerülni egy-egy játékba, de ez nem a folyamatos játékos jelenlét miatt történik, hanem azért, mert bizonyos időszakokban egyszerűen nagyobb kedvem van hozzá. Az élmény, a történet, és a játékmenet sokkal fontosabb számomra, mint a versengés vagy az állandó online jelenlét. Én játszom, amikor kedvem van, a saját szabályaim szerint, és élvezem minden egyes percét.
Végső soron azonban nem is biztos, hogy fontos lenne pontosan meghatározni, milyen típusú gamer vagyok, mert a játék mindenkinek mást jelenthet. Számomra a játék nem versengésről vagy eredményekről szól, hanem a kikapcsolódásról és a saját világomban való elmélyülésről.
