Tomy végre el tudott szabadulni a cégétől egy napra. Olyan rég volt már, hogy hétköznap semmivel sem kellett törődnünk, csak azzal, hogy jól érezzük magunkat. Legutoljára ez akkor sikerült, amikor vele még szóba sem jöhetett nála egy kapcsolat. Bár nem szereti, de a munkája rabjává vált. Persze én mindig szívtam a vérét ezzel, de igazából megértettem. Ki akart törni abból, amibe beleszületett. Ettől még volt élete, nem is akármilyen, csupán igen könnyen belefeledkezett. Most is csak az én kérésemre szakadt el a mókuskerékből.
Reggel egyikünk sem kelt korán. Tomy előrelátóan ki is kapcsolta a telefonját, ellenben velem. A fene se gondolta volna, hogy pont ilyenkor fog bárki is keresni. 8 órakor megcsörrent a telefonom, de hamar ki tudtam nyomni. Meg se néztem ki hívott. Szerencsére ennyi idő alatt Tomy nem kelt fel. Vagy ki tudja, igazából nem lehet nála tudni, hogy éppen mélyen alszik, vagy csak nem reagál a dolgokra.
Nem igazán szokott ő sokáig aludni, inkább csak a kedvemért marad szinte mozdulatlanul az ágyban, nehogy felébresszen. Persze aztán mindig elérkezik az a pont, amikor már nem bír tovább feküdni, és felkel, de ilyenkor mindig kárpótol egy mennyei reggelivel. Ma reggel azonban ekkor még az ágyban feküdt. Mikor megláttam elmosolyodtam, közelebb kúsztam hozzá, fejemet a mellkasára hajtottam. Már nem tudtam visszaaludni. Csak csendesen néztem ki a fejemből. Szinte azonnal felébredt, mint aki megérezte, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
- Jó reggelt, édes! – köszöntött ébredező hangján.
- Jó reggelt neked is, Tomy!
- Nem tudsz aludni?
- Már nem – feleltem mosolyogva.
- Ennek örülök – mondta, majd egy csókot nyomott a fejemre – bevallom, én is rég voltam ilyen kipihent.
- Mi az, a kemény Tomynak is szüksége van az alvásra? – kérdeztem kacérkodva.
- És reggelire is, mindjárt megeszlek – mondta viccelődve és csiklandozni kezdett.
- Ugye tudod, hogy most rosszul döntöttél? – ejtettem el egy kacér mosoly mellett – Te csikisebb vagy, mint én.
Háborúba kezdtünk. Na igen, ez az egyetlen dolog, amivel ki lehet billenteni őt a magabiztosságából. Ezt még nem tanulta meg kontroll alatt tartani. Ilyenkor mindig olyan önfeledten tud nevetni, akár egy kisgyerek. Persze nem szereti, mikor csikizem, de én annál inkább élvezem. Már csak a látvány maga megéri, de a büntetése mindennél többet ér. Igen, köztünk semmilyen incselkedés nem maradt büntetlenül. Természetesen itt édes büntetésre kell gondolni. Egy ideig hagyta magát, majd finoman megragadta a jobb kezével a tarkómat, bal kezével pedig a jobb combomat, igen közel a szemérem ajkaimhoz. Ez az ő válasza a játékaimra. Határozott, ám finom mozdulatai ilyenkor is megmutatkoztak. Miután letepert, fölém kerekedett, és elmosolyodott.
- Sosem hozok rossz döntéseket, drága Holy – mondta, majd megcsókolt.
- Visszább az agarakkal, és ha én nem akarom? – tettem a mutató ujjam az ajkaira.
Ekkor picit erősebben ráfogott a combomra és még feljebb csúsztatta tenyerét.
- Akkor felállhatsz egész nyugodtan – kacsintott rám, majd hüvelykujjával megérintett odalent.
- Egyszerre utállak és imádlak ilyenkor – nyögtem fel, majd belemarkoltam a hajába.
Nem szólt egy szót sem, megcsókolt miközben a bal kezével elkezdte simogatni a belső combomat. Jobb kezével közben elengedte a tarkómat majd szép finoman a nyakamat kezdte el cirógatni, majd jobb kezének hüvelykujját ráhelyezte az ajkaimra. Óvatosan lebiggyesztette, én kissé szétnyitottam a számat, épp csak annyira, hogy a fogaim ne érjenek össze, és egy kicsit hátra szegtem a fejem. Ő ezzel a lendülettel becsúsztatta bal kezének mutatóujját a bugyim alá. Én vele együtt mozdultam, és mélyet sóhajtottam. Finoman megemelte a csipkés fehérneműmet, majd a szélén óvatosan végighúzta ujját. Olyannyira izgatóan hatott rám, ahogy elvált a bőrömtől az anyag, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Finoman, kecsesen megemeltem a csípőmet, majd engedtem visszahullni az ágyra. Tomy pedig csak tovább csigázott, apró finom mozdulatokkal húzta egyre jobban és jobban az agyam. Én pattanásig feszültem, egyszerűen úsztam a mámorban, mikor egyszer csak megérintette az akkor már nedves csiklómat. Eltátottam a számat, testem megfeszült, és halk nyögés szakadt ki belőlem. Pár apró mozdulat után hirtelen belém csúsztatta mutatóujját. Csípőm és mellkasom elemelkedett az ágyról, és úgy festettem, mint egy felajzott nyíl. A hüvelyem belső falát izgatta. Én eközben hol a haját, hol a lepedőt markolásztam. Az egész testem bele bizsergett. A bal keze finoman kényeztetett odalent miközben jobb kezével végigszántott az oldalamon. Tovább fokozva ezzel a bennem fortyogó vágyat. Már majdnem a csúcsra jutottam, testem kész volt kitörni, ám ekkor megállt a bal keze.
- Még nem élvezhetsz el – kajánul vigyorgott rám – ki kell bírnod még egy kicsit.
- Ahhw… – nyögtem az ajkamba harapva, miközben lehunytam a szemeim – mit akarsz te velem csinálni?
Nem felelt. Folytatta a kényeztetésemet. Az idegeim és a testem pattanásig feszültek. Minden erőmmel azért küzdöttem, hogy valahogyan visszafogjam a vágyam kiteljesedését. Lassan eljutottam arra a pontra, amikor már nyögni sem bírtam. Csupán vonaglottam az ágyon a kezei alatt. Minden egyes másodperc örökké valónak tűnt, és minden egyes mozdulata egyre jobban és jobban feszegette a határaimat.
- T…o…m….y… – nyögtem halkan
Bal kezével tovább folytatta, míg jobb kezével elengedett, és a boxeréhez nyúlt. Elővette meredező férfiasságát. Nem mondod komolyan, hogy még azzal együtt sem élvezhetek el? – gondoltam magamban. Bal kezével teljesen félrehúzta a csipkés fehérneműmet, szabaddá téve az utat a farkának. Elég nedves voltam ahhoz, hogy őt ne kelljen nedvesíteni. Finom, de határozott mozdulattal belém hatolt. Én nem bírtam tovább, átadtam magam a vágynak, és abban a pillanatban bekövetkezett a várva várt robbanás, egy hatalmas sikoly kíséretében. Minden eddiginél jobban megfeszültem, kezeimmel a lepedőbe markoltam, szemeim tágra nyíltak, pupilláim kitágultak. Ezzel együtt, ahogy rászorítottam a farkára, ő is felnyögött, s rámarkolt a csípőmre. Teljesen beleremegtem. Levegő után kapkodtam, de nem sok időt hagyott arra, hogy kifújhassam magam. Ahogyan kitöltött, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, ismét közeledtem a csúcshoz. Ő is érezte, és hevesebb mozgásba kezdett. Mikor ismét bekövetkezett a beteljesedés, szinte minden erő kiment belőlem. A karjaim az ágyra hullottak. Tomy azonban fáradhatatlanul kényeztetett tovább. Hát rendben van, gondoltam magamban. Összeszedtem minden megmaradt erőmet, és csípőmet ringatva elkezdtem egyre jobban a csúcs felé terelgetni. Jobb kezemmel megfogtam a tarkóját, bal kezemmel a csípőjét, és amilyen szorosan csak tudtam magamhoz húztam. A mellkasunk és a homlokunk összeért. Ahogyan a csípőmmel próbáltam egyre jobban feltüzelni, úgy sikerült saját magamat is belehajszolni egy újabb élvezetbe. Ahogy megfeszült bennem, úgy szorítottam én is intenzívebben, és abban a pillanatban belém élvezett, és én ismét túl jutottam a csúcsponton. Ezután semmi erő nem maradt bennem, magatehetetlenül pihegtem az ágyon a karjai között. Miután végig csókolta a felsőtestem, mellém feküdt és átkarolt. Igyekeztem volna viszonozni az ölelését, de a karjaim nem engedelmeskedtek. A karjai között ért el az álom. Idővel friss kávé illata ébresztett fel. Tomy fölém hajolt.
- Készítettem reggelit – puszilta meg a homlokom.
- Köszönöm, édes – csókoltam meg.
Tomyn csak egy boxer volt, én pedig magamra kaptam a köntösömet. Reggeli közben ismét megcsörrent a telefonom. Újra sikerült gyorsan kinyomnom.
- Nézd meg nyugodtan – mosolygott rám Tomy.
- Biztosan nem olyan fontos, hogy megszakítsam ezt a csodás reggelt – mondtam, majd a kávémba kortyoltam.
- Ez a reggel akkor is folytatódik tovább.
Feloldottam a telefonomat és megláttam, hogy Francesca hívott. Amióta elmenekültem Tomyhoz nem is kerestem. Biztosan aggódott.
- Francesca hívott, amióta itt vagyok nem is kerestem
- Hívd vissza nyugodtan.
- Ez a reggel kettőnké – kacsintottam rá.
- Hívd csak vissza, ne aggódjon.
Végül is, tényleg mindig túl gondolja a dolgokat… Rányomtam a visszahívásra, közbe beleharaptam a pirítósomba.
- Hát te meg hová tűntél már megint? – kérdezte értetlenkedve a vonal túloldalán.
- Szia neked is – kacagtam bele a telefonba – jól vagyok, nincs semmi gond, Tomynál vagyok.
- Huh, még szerencse, azt hittem már valami nagy hülyeséget csináltál – hangja nyugodtabbá vált.
- Rossz pénz sosem vész el… – szúrtam oda félvállról.
- Szeretnék veled összefutni, rég láttalak már
- Nem tudom még, mikor fogok hazautazni – kérdőn Tomyra pillantok.
- Utazz haza! – súgta oda halkan, majd visszafordultam a telefonhoz:
- Tudod mit? A napokban valamikor hazautazom és megkereslek.
- Na szuper, de aztán ne várass meg nagyon – mondta nevetve Francesca – Viszont most mennem kell, még beszéljünk addig!
Majd hirtelen kinyomta a telefont. Nem volt szokatlan ez tőle, általában csak felhívja az embert, eldarálja, amit akar és már teszi is le a telefont. Ezután a nap hátralevő része is csodás, meghitt hangulatban telt.
