Eredete
Egy egykori szegény ország hagyománya a múltból, amely a legegyszerűbb összetevőkből készül: lisztből, szódabikarbónából, íróból és sóból. Meglepő módon, ez a recept nem tekint vissza évezredekkel ezelőtt-re, hiszen a szódabikarbóna az 1840-es években jelent meg először Írországban.
Sütés előtt kereszt alakot vágtak a tetejére, hogy megvédjék a házat, és elűzzék az ördögöt. Régen a kenyérsütés a mindennapi élet szerves részét képezte szinte minden otthonban. A családok különálló parasztházakban éltek, ahol a legtöbb konyha csak nyitott kandallóval rendelkezett, nem volt sütővel “felszerelve”. Így a kenyeret rácson vagy nagy háromlábú fekete vascserépben sütötték illatos tőzeg (gyep) tűz fölött. Ezzel a módszerrel olyan kenyér készült, melynek enyhe savanyú teste és kemény kérge volt. Mivel elég gyorsan megromlott, így 2-3 naponta újat kellett sütni.
Az ír kenyerek különböző formájúak voltak, attól függően, hogy az ország mely területén készült. A déli régióban a formája kerek és sütötték, valamint a tetején kereszt látható. Az ország északi régiójában a kenyeret kerek korongra lapítják, majd négy egyenlő háromszögre osztják. Ezután a háromszögeket lapos serpenyőben főzik. Az ír kenyér ezen elkészítési módja nagyon gyors, ideális, ha váratlan vendégek érkeznek. A kenyér tradicionális felszolgálása úgy néz ki, hogy egy darabot letörnek belőle, majd a darabot meleg vajjal kenik meg.
A hagyományok egyre inkább eltűnőben vannak. A hagyományos szódabikarbónás kenyér aromája és íze egyedülálló Írországba, a turisták és a helyiek körében is bevált kedvenc lett. A 21. században, rengeteg könnyen elérhető, jó minőségű kenyér található a szupermarketekben, de még mindig nagyon sok ír család süti frissen minden nap. Így adják át a receptet és őrzik meg a hagyományt, generációról generációra.
Ír parasztkenyér
Hozzávalók
- 450 g teljes kiörlésű liszt
- 7 g só
- 6 g szódabikarbóna
- 450 g kefir
Elkészítés
A száraz hozzávalókat (liszt, só, szódabikarbóna) keverjük jól össze, majd a kefir hozzáadását követően teljesen homogén állagúra keverjük/gyúrjuk. A kész tészta a megszokottaktól eltérően ragadósabb, így ne ijedjünk meg ha a kezünkhöz tapad.
Sütőpapírral bélelt öntöttvas edénybe (használhatunk jénait, de akár gáztepsit is) tesszük a tésztát. Vizes kézzel formázhatjuk tésztánkat.
A sütőt maximum fokozaton előmelegítjük (jénai esetén ezt a lépést kihagyjuk) az edényt fedővel lefedve behelyezzük a sütőbe. 30-35 perc elteltével levesszük a fedőt, majd addig sütjük tovább amíg szép aranybarna nem lesz.
Miután elkészült, kivesszük a sütőből, hagyjuk néhány percig hűlni, majd kiszedjük az edényünkből, levesszük a sütőpapírt és rácson hagyjuk kihűlni.
