A Chili eredete
A chili paprika eredetileg Dél- és Közép-Amerikából származik. Az őshonos fűszernövény legrégebbi „nyomait” az i.e. 7000 környékén találták meg egy perui temetkezési helyen. Széles körben akkor válhatott ismertté, amikor Kolumbusz második útján, 1494-ben behozta Európába.
A legenda szerint Diego Alvarez Chança sevillai orvos – aki az Armada egészségéért is felelt – ragaszkodott kitartóan a chili hajóval történő szállításához, mert jobban meg akarta vizsgálni annak gyógyító hatását. Európából aztán idővel eljutott Ázsiába is, a Fülöp-szigeteken, Kínában, Koreában illetve Japánban is nagyon gyorsan elterjedt. Indiában különösen népszerűvé vált, a helyi konyhák szívesen alkalmazták és alkalmazzák a mai napig hagyományos ételeik elkészítésénél. Az ázsiai ízlésnek köszönhetően a kezdetben ültetett fajtákból később rengeteg más nemesítés született.
Kezdetben a chilit kolostorokban kezdték el termeszteni, mint gyógynövényt és botanikai ritkaságot. Később azonban felfedezték, hogy a szárított és megtört chili csípősségével egészen jól helyettesíthető az aranyárban mért fekete bors, s ennek a felismerésnek köszönhetően vált széles körben ismertté a növény.
Mivel 1494-ben még azt hitték, hogy Indabábin jártak, ezért sok helyen indiai borsként nevezték az új fűszert. XVII. században John Parkinson könyvében (Theatrum Botanicum, London, 1640) arról ír, hogy Olaszországban és Spanyolországban megszokott látvány, hogy az ablakokban lógnak a fűszernek való chili paprikák. Nyugat-Európába a spanyolokon keresztül jutott el a chili, sok helyen spanyol borsnak nevezték. Törökországba, és a Balkánra görög kereskedők vitték be először.
Magyarországon a XVI. században jelent meg a chili főúri, és főpapi kertekben dísznövényként. Törökök a Duna, és Tisza menti járványok (tífusz, vérhas) ellen használták, így terjedt el az Alföldön mint gyógyszer. Pogány borsnak, Török borsnak, és Tatár bornak is nevezték. Paraszti konyhákban a XVIII. században jelent meg mint a drága borsot helyettesítő fűszer. Debreceni főorvos Csapó József Új füves és virágos magyar kert című könyvében találkozhatunk először a paprika kifejezéssel mint a délszláv papar szó kicsinyítőképzős alakjával. A paprika szó a magyar használatból vált nemzetközi kifejezéssé.
Mézes-Chilis csirkemell zabpehely bundában
Hozzávalók
- 1 egész csirkemell
- 4 evőkanál méz
- 4 evőkanál kacsazsír
- Apró szemű zabpehely
- Szárított chili paprika
Elkészítés
A csirke mellét szabadítsuk meg a hártyáktól valamint az apróbb zsiradékoktól, majd vágjuk fel (méretétől függően) nagyjából 7-8 darabra. Ezután helyezzük öntöttvas sütőedénybe.
Egy kisebb fazékba tegyük bele a mézet, a kacsazsírt, valamint az előtte mozsárban összetört chili paprikát. Kis lángon, óvatosan olvasszuk fel a zsírt. Az sem baj, ha a használni kívánt mézünk már nem cseppfolyós állapotú hanem kikristályosodott, melegítsük addig amíg újra cseppfolyóssá nem válik.
Öntsük az egészet a már korábban öntöttvas edénybe tett darabokra. Edénytől függően nagyjából el kel azokat lepnie teljesen. Azonban nem probléma ha ez nem történik meg. Forgassuk meg a darabokat a szószban, majd helyezzük az edényt, előmelegített sütőbe.
Sütés közben folyamatosan locsolgassuk a csirkemell darabokat az őket körülvevő szósszal és közben süssük őket aranybarnára.
Amint szép aranybarna ropogós kérget kaptak, forgassuk át őket az apró szemű zabpehelyben, majd locsoljuk meg őket a megmaradt szósszal, majd ismét forgassuk meg őket a zabpehelyben (ezt ismételhetjük többször vagy kevesebbszer is, attól függőn milyen vastag kérget szeretnénk képezni).
Ezt követően rövid ideig süssük forró olajban (ekkor már csak a zabpehelynek kel megpirulnia).
Frissen/melegen tálaljuk, köretnek ajánlom pl a steakburgonyát, melyet meglocsolhatunk a megmaradt szósszal.
