Hideg, ködös hajnal van, a hold még épp nem ereszkedett teljesen alá. Ő csak áll hátat fordítva otthonának, látszólag az erdőt vizsgálva. Oly mozdulatlan mintha egy kődarabból faragták volna ki. Szakállára és flanelingjére már-már kezd kiülni a köd, s harmat. Minden napos rituálé ez nála. Párja már jól tudja, nem érdemes ilyenkor zargatni. Reggeli teáját szürcsölgetve csodálja csak, kényelmes karosszékében ülve a verandán, pokróccal takaródzva.
Mi járhat most a fejében? Tudja, hogy jobb, ha nem is tudja, fantáziáját azonban mozgatja. Ilyenkor mindig ráeszmél mennyire titokzatos ember is ő. Másokat talán megrémítene eme homályos folt, őt ez mégis felizgatja. Épp ez mi leküzdteti vele a korán kelés és a hidegben ücsörgés ellen érzett ellenszenvét. Ez pediglen őt teszi oly vonzóvá és érdekessé a férfi számára.
Hosszú-hosszú órák telnek el mire egy hatalmas sóhajtást követően megfordul, komótos léptekkel elindul a veranda felé. Elfüttyenti magát, hű társát hívva, ki farkcsóválva rohan is felé. Mellső mancsait mellkasára emeli. „Mi érdekes történt az éjszaka?” – vonja kérődre, majd pár másodpercig tartó jutalmazó simogatást követően már is elrugaszkodik, majd földet érve parancsra várva mellé áll. Együtt folytatják útjukat a házig.
A veranda kissé nyikorgó padlózatára lépe tekintetét párjára emeli, elmosolyodik. Odalép hozzá, hatalmas, erős, kérges jobb tenyerével finoman körbe öleli arcát, majd csókot nyom homlokára. „Jó reggel!” Leveszi bakancsát, majd belép a konyhába.
Útját a kamra irányába folytatja. Leemel egy kisebb kosarat, melyet megtöltve indul vissza a konyhába. Kipakol a pultra, amolyan sajátos rendszerezés alapján. A tűzhelyben lévő parazsat némi fával felhizlalva, készíti elő a művelethez. Leakaszt egy meglehetősen nagy serpenyőt, ráhelyezi a már forró öntött vas tetejére, hadd vegye át a hőt.
Jobjába kést, balljába egy tábla szalonnát fog. Vékony szeleteket szel, és azzal a mozdulattal teszi is a serpenyőbe. Egyből elkezd sisteregni. A mennyei illata elkezdi bejárni a házat. Néhány tojást is melléjük üt. Óvatos fűszerezést követően levág néhány karéj kenyeret, majd a forró vaslapra helyezi. A mennyei illatok kezdenek egybefonódni.
A hagymáról leválasztott külső leveleket a vízforralójába teszi, megtölti vízzel, majd azt is a tűzhely gondjaira bízza. A megpirult kenyereket foghagymával dörzsöli be, majd némi fűszervajjal kényezteti őket. A vízforraló fütyölő hanggal jelzi kész részt venni a reggeli hang, illat és íz kavalkád orgiájában.
Két bögrét megkínál mézzel és némi gyömbér reszelékkel. Ezt követően friss hagymateával töltve helyezi őket az étkezőasztalra. Egy kosár ropogósra pirult ízletes kenyér követi, majd a serpenyő tartalma is felkerül, s végezetül a hagyma gerezdek.
